Újabb hétvégi tanulságok

Úgy látszik, hogy ezek a hétvégék már csak ilyenek:

ilyenkor egy kicsit lelassulhatok, van időm magamra és ami még fontosabb, másokra. Oda tudok figyelni rájuk.

Hétvégén szüleimnél és feleségem szüleinél voltunk, családolás volt, ilyenkor visszük kisfiunkat mindenhova, mert igénylik a társaságát a rokonok :-) Nem csodálom, jókedvet visz mindenhova magával a kis legény :-)

Na de nem is ez a lényeg.

A lényeg egy szombati, apósommal kapcsolatos tapasztalat, illetve egy vasárnapi, sógorommal kapcsolatos tapasztalat.

Szombat:

Apósom már nyugdíjas, de még ma sem tud lenyugodni, nem lehet lelőni, tele van tetterővel, minden nap foglalatoskodik valamivel, rendszerint könnyebb fizikai munkát végez a ház körül.

Kihívás elé állítottuk este, megkértük hogy fürdesse meg Zozi bébit :-) (nem akkora kihívás ez, imád fürödni a kis fickó) Nem sokat gondolkodott, nekiugrott a dolognak.
Jól el is bohóckodtak közösen, eltartott kb. 15-20 percig a fürdetés.

A dologban az a szép, hogy a baba kád a fürdőszoba padlójára volt lerakva és a papa ott guggolt a kád mellett egész végig, és a guggolás alsó pozíciójában tartását még egy kisgyerek is megirigyelhette volna (sarok nem emelkedett el, vádli a combhoz, felsőtest majdnem merőleges a talajjal).

Apósom valószínűleg a középiskolában tornázott utoljára, nyújtani sem szokott :-) (körberöhögne ha azt mondanám hogy csináljon ilyet), viszont egész életében dolgozott, általában könnyebb fizikai munkát. Aktív életet él, keveset ül, mozgása és ereje nagyon rendben van.

Vasárnap

Timi szüleinek udvarán nemrég óta van egy húzódzkodó (jellemző, hogy a papa készítette nekem).

Kint volt az egész család az udvaron, poénkodtunk, hogy Zozi bébi milyen ügyesen tud húzódzkodni (nem tud MÉG :-), de imád lógni rajta, kb. 20 másodpercen keresztül simán megtartja magát egyedül).
Úgy alakult, hogy valahogy sógorom is odakerült a rúdhoz. Fölpattant rá és lazán, bemelegítés nélkül (azt sem tudja mi az), teljesen ellazított lógásból megcsinált 6 ismétlést úgy hogy közben végig nevetett és még simán benne volt jó pár ismétlés.

Ja, azt elfelejtettem hozzátenni, hogy közel van a 40-hez, kb. középiskolában mozgott edzés jelleggel utoljára.
Ja, még azt is elfelejtettem ideírni, hogy éppen munkásruhában volt (értitek, vasárnap éppen munkából jött).

Az viszont biztos, hogy ő is könnyebb fizikai munkát végez, ülni nem nagyon szokott. Az a fajta ember, akinek ha van egy kis szabadideje, akkor már unatkozik és egyből keres valami elfoglaltságot.


Fentiekből mi a tanulság?

Nem hiszem hogy nagyon magyarázni kelleme, nem is fogok túl sokat.

Az biztos, hogy túl sok embert ismerek, aki rengeteget edz, mozog mégis a mozgása nagyon nincsen rendben és hiába járnak edzésre még csak közelében sincsenek annak, amit a sógoromtól és az apósomtól láttam a hétvégén.

Nagyon elgondolkodtatnak ezek a tapasztalatok, sokat filozofálgatok (ami lássuk be, mérnökembernek nem áll túl jól, mármint a filozofálgatás :-)) mostanában testedzés témakörében, keresem az utam, néha úgy érzem megtaláltam, néha nem. Kezd összeállni a kép, de még sokat kell tanulnom.