Szeretem alapul venni a gyermek fejlődési szakaszokat (vagy legalábbis a logikáját) egy-egy új gyakorlat elsajátításához.Nap mint nap figyelem fiacskám fejlődését, mit-hogyan-miért csinál, és ez nagyon sokszor rengeteget segít megérteni dolgokat.
Például itt van a szabadon kézenállás is, miért is ne hasonlíthatnám azt a gyermek állás tanulásához.
Hiszen a baba is hosszú-hosszú ideig gyakorol, megszerzi az alapokat, próbálkozik, nem adja fel és végül elsajátítja a korábban szinte lehetetlennek tűnő egyensúlyi és erő gyakorlatot.
Tehát hogy is gondolom én ezt a dolgot:
- ahogyan a gyermek is megszerzi az alapokat, vagyis fejleszti az erejét és egyensúlyi rendszerét (és még sok minden mást is) mászással, gurulással, gördüléssel, miért ne szereznénk meg mi is az alapokat. Sok módja lehet az alapok megszerzésének, én leírom az általam választott utat. Lehet, hogy viccesen hangzik, de én pont ezeket az előbb említett gyakorlatokat végzem, ami kissé gyerekesnek tűnik :-), de talán a leghatékonyabb és legegyszerűbb (meg persze a legviccesebb is szerintem) módja az alapozásnak. Ugyanilyen jó alapokat ad a Primal Move rendszere is.
De természetesen mindenki a magának legmegfelelőbb módszert válassza, nekem a sima Pressing Reset vált be, mert rövid, hatékony, egyszerű, vicces.
- ha megvannak az alapok, akkor a gyermekek felkapaszkodnak kézzel valami magasra és a lábuk és karjuk erejének segítségével felkapaszkodnak rá és ott álldogálnak, tartják magukat (ez persze kissé "részeges" kívülről nézve, de természetesen ez nem gond, idővel javulni fog ez).
Ennek megfelelően javaslom, hogy guggolj le háttal a falnak, majd sétálj lábbal fel a falra (minél magasabbra) közben kézzel is közelítve a falhoz (lehetőleg minél közelebb) és tartsd meg itt magad. Javítgasd folyamatosan a tartást (próbálj meg minél egyenesebben állni a kezeden, nem szabad behajolnod és igyekezz minél jobban kiegyenesíteni a nyakad, vagyis a lehető legkevésbé nézz lefelé), annak idejét.
- a gyermek ezután elkezd kapaszkodva oldalazni, tehát nem rossz ötlet egy kicsit oldalazni a faltámaszos kézenállás közben, így fejlesztve erőt, koordinációt, egyensúlyt
- a gyermek bele is guggolgat az állásba, de persze ekkor még segítségére van a karjának ereje is, amivel húzza magát felfelé, ezért nem rossz ötlet ha megkérünk valakit, hogy fogja meg a bokáinkat miközben a faltámaszos kézenállást végezzük, és segítsen felhúzni, amikor mi karhajlítás -nyújtást végzünk és elakadunk a felfelé jövetelnél.
- a gyermek ezek után megpróbálkozik ellökni magát a faltól és természetesen dolgozik azon is, hogy négykézláb tartásból valahogy fellökje magát és álljon.
Ennek megfelelően nem rossz ötlet, ha a falnál kézenállás tartásból ellökdössük magunkat lábbal (ekkor természetesen érdemes kissé messzebb állni a faltól) és igyekszünk minél tovább megtartani magunkat most már csak a kezünkön. Fontos, hogy teljesen egyenesen tartsuk magunkat, mint egy oszlop és tartsuk a teljes feszítettséget. Javaslom, hogy próbálj meg a lábujjakkal felfelé nyúlni, ezzel könnyebb elérni az egyenes tartást. Ez azért fontos, mert gyakori hiba, hogy sokan nem érzik hol van a lábuk, túlságosan hátra nyúlnak és így elveszítik az egyensúlyukat. Szerintem inkább érezd úgy, hogy egy kicsit előrébb van a lábfejed, ekkor vagy valószínűleg jó tartásban.
Még belemehetnék az egyes részletekbe is (amit majd lehet hogy később megteszek) mint például a hollow position tartásba, vagy hogy hogyan kellene esni, de most inkább az elvet szerettem volna vázolni, ahogy én gondolom ezt a kézenállásosdit.
És természetesen, ahogy a gyermekeknél is, van, akinek sokkal gyorsabban fog eljönni a siker és van akinek lassabban, de a végén mindenkinek eljön, csak gyakorolni kell és nem kell aggódni a sok "seggrehuppanástól" :-) A gyerekek mosolyogva újra kezdik és addig csinálják élvezettel, amíg össze nem jön.
Sok sikert hozzá :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése