Vannak olyanok, akiket az elért eredményem érdekel, ezért hogy ne húzzam az idejüket, gyorsan leírom hogy nem sikerült végigmennem a 70 km-es távon, a térdem feladta a küzdelmet a laza homokos talajon, kb. 40 km-t sikerült megtennem. Ez van....nem örülök neki,de nem vagyok olyan ember aki csak a jó eredményeit írja le, vállalom a gyengeségeimet is. (a térdem volt a gyenge pont)
Ennyit az eredményről, most következzen az élménybeszámoló, akit érdekel az olvasson tovább
Reggel fél 6-kor keltem, majd negy kis biofeedback-es ellenőrzés következett, aminek rossz eredménye miatt Zhealth következett (ez rendbe is tett mindent). A derekamat betapaszoltam (megelőzendő a derékfájdalmat).
6h13-kor rajtoltam el Kiskőrösről. Minden nagyon jól ment, gyorsan haladtam. Az idő szép volt, a táj egyszerűen csodálatos. A 70 km-es táv (volt 20-as és 40-es is) útvonal abból állt, hogy el kellett sétálni kis kerülővel Izsákra és onnan kis kerülővel vissza Kiskőrösre. A szervezők célja, hogy bemutassák ezt a környéket az embereknek.
Valahol Soltszentimre után elkezdett fájni mindkét térdem, nem bírták a homokos talajt. Nagyon nehéz szakaszok voltak, sok-sok kilométert kellett olyan részen menni ahol a talaj olyan volt mint a szőlőben (aki dolgozott már szőlőben az tudja miről beszélek), ez megviselte a térdemet. De gondoltam sebaj, ez úgyis fejben dől el, még nem fáj annyira, majdcsak kibírom valahogy. Ez addig állta is, amíg Izsákra nem érkeztem, ahol újra szilárd talaj került a lábam alá. Ez annyira betett, hogy ezután már szinte csak araszoltam. Az itteni ellenőrző pontnál terveztem egy nagyobbacska pihenést, amit meg is tettem, de ez csak rontott a helyzeten.
Itt átgondoltam a dolgot és úgy döntöttem feladom, ennek így már semmi értelme. Fáradt nem voltam, nagyon lassan sántikálva szintidőn belül be tudtam volna érni a célba, de nem ért annyit az egész hogy megkockáztassak több napos fekvést és ne tudjak folytatni az erőedzéseimet (hiszen én ezt szeretem csinálni, ez a fontos nem a túra).
Jeleztem a szervezőknek a feladást, szóltam a menyasszonyomnak hogy jöjjön el értem. Ezután még lesétáltam még 4 km-ert, lassan haladtam Kiskőrös felé, amíg fel nem vett a párom kocsival.
Sajnálom, mert jó móka lett volna végigmenni a távon, de eddig sikeredett. Otthon befeküdtem az ágyba, estére már hajlítani sem tudtam a lábaimat. De persze nem ezért végeztem el egy csomó képzést hogy ilyen könnyen feladjam, betapaszoltattam magam.
Vasárnap már a jobb térdemnél 100%-os fájdalom csökkenés volt, a balnál 70%-os. Hétfőre a balnál újabb 20%-os javulás volt, keddre újabb 5%, ami azt jelenti hogy már csak 5%-os fájdalmat érzek a szombatihoz képest. Öröm az ürömben, hogy tudtam gyarapítani K-Activ tudásomat, tapasztalatomat.
Ma (szerdán) már óvatos edzés is lesz, szóval szerencsére nem állt le az élet, hála a Tape-nek :)
