Az egykezes húzódzkodásról írtam már korábban itt, itt vagy itt, be kell vallanom ez az egyik kedvenc saját testsúlyos gyakorlatom.
Csak egy pár gondolat annak, aki már közel jár a helyes, teljes kivitelezéshez, de még egy pici hiányzik.
Mostanában úgy végzem a gyakorlatot, hogy a másik kézzel ráfogok a vállamra. Miért is jó ez?
Egyrészt valamennyit tud segíteni a másik karnak, de az igazi előnye abban rejlik, hogy segít a vállat helyesen tartani. Itt is érvényes az, mint az egykezes fekvőtámasznál vagy mindenféle nyomásnál, hogy a váll nem emelkedhet el, a lehető legmélyebben kell tartani és a lehető legjobban hátra kell húzni. Egyrészt csökkeni fog a sérülésveszély, másrészt ha elemelkedik a váll, akkor a test oldalsó izmai kikerülnek a játékból, elernyednek és nem fognak segíteni ennek az igencsak durva gyakorlatnak a kivitelezésében. Pedig nélkülük nem fog menni
Próbáld ki:
Állj a tükör elé, emeld fel az egyik karodat a füled mellé amilyen magasra csak tudod. Majd tedd a másik kezedet a válladra és húzd le azt. Látni fogod, hogy a tested oldalsó izmai bejelentkeznek. Tedd még hozzá, hogy az oldalsó izmokat megfeszíted, úgy mintha azt akarnád elérni hogy a csípőd a hónaljadhoz érjen. Ha ez megvan, akkor már tudni fogod melyik izmokra kell maximálisan (de nemcsak ezekre, a többi izom megfeszítése is kell hozzá) összpontosítanod hogy idővel végre tudd hajtani a gyakorlatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése